Ma reggel leparkoltam az utcán és bementem az irodába. Tíz perc múlva kijöttem, és láttam, hogy a parkolóőr éppen a büntetést írja. - Ne csináld, csak tíz perce áll itt ez az autó - mondtam neki. A parkolóőr rám se nézett. Talán nem kellett volna letegeznem? Nem szeretem ezeket a kék majmokat. Elkezdtem elmondani mindennek, a családfáját se hagytam ki, vagy két percig egyfolytában káromkodtam. A parkolóőr odaintette a társait, és kerékbilincset tettek az autóra. Még egy ideig gyakoroltam rajtuk a szókészletemet, de láttam, hogy már nagyon késésben vagyok. Fütyörészve otthagytam őket a főnököm autójánál, és befordultam a sarkon, hogy a sajátommal kimenjek egy ügyfélhez.

Két fickó véletlenül összetolja a bevásárlókocsiját a szupermarketben. - Jaj bocsánat, csak a feleségemet keresem! - Maga is? Amúgy a magáé, hogy néz ki? - Az enyém gyönyörű, hosszú combú, vékony, nagy mellű, szőke, hosszú hajú. És a magáé? - Hagyjuk, keressük meg inkább a magáét...

Ez rosszabb, mint az "odabasztam a felnit"

A repülőtéren az információnál egy kétségbeesett szöszi: - Kérem, nekem sürgősen fel kell hívnom az édesanyámat a tengerentúlon. Nincs pénzem, de bármire hajlandó vagyok. - Bármire? - Igen, bármire. - Jöjjön hátra a raktárba! Csukja be az ajtót! Térdeljen le! Húzza le sliccem és vegye ki a szerszámot! Jó, kezdheti! A szöszi lassan a szájához emeli, majd félszegen megszólal. - Anyu!Anyu te vagy az?