"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?
"Mi után vágyakozik a külföldön élő magyar?
Sírva könyörögnek anyukájuknak tarhonyát, kolbászt és paprikát tartalmazó szeretetcsomagokért, légi postával szállíttatják a Túró Rudit, megszállottan nyomoznak bármi után, ami hasonlít a tejfölhöz.
Külföldön élni jó, csak az a fene nagy honvágy ne lenne állandóan..."
A teljes cikk a piros linken :
www.origo.hutafelspicckozelet20121109-mi-utan-sir-a-kulfoldon-elo-magyar.html?fb_action_ids=10200107279503441&fb_action_types=og.recommends&fb_source=aggregation&fb_aggregation_id=288381481237582
A katona horgászik a tóban, amikor a horgára akad egy aranyhal. - Katona! Ha visszaengedsz, teljesítem három kívánságodat. Természetesen visszaengedi és gondolkodik, hogy mi is legyen az első kívánság. - Ne fogjon rajtam a kard! - Rendben - mondja az aranyhal. - Ne fogjon a golyó! - Rendben - mondja az aranyhal. De mi legyen a harmadik kívánság, töri a fejét a katona. Ahogy gondolkodik meglát messze a domb tetején legelészni egy lovat. - Legyen akkora a nemi szervem, mint annak a lónak! - Rendben - mondja az aranyhal. Este a kocsmában rengeteg katona iszogat. - Ezt nézzétek meg! - kiált főhősünk. - Gyere Józsi, vágj rám a kardoddal! - Ne izélj velem, csupa vér leszel, engem meg lecsuknak! - mondja Józsi. - Vágj csak rám! - biztatja. Addig-addig, míg a Józsi hatalmasat vág a kardjával főhősünkre. Nagy szikrázás, a kard kicsorbul. Felhördülnek a többiek. - Ez igen! - Ez még semmi! Béla! Lőj rám a pisztolyoddal! - Na ne! Te meghalsz engem meg lecsuknak - szabadkozik Béla. Aztán végül persze rábeszéli, az rálő egyenesen a szívére. A golyó nagyot koppanva lepattan a katona testéről. - Ez igen! - kiabálnak a többiek. - Ez mind semmi, ezt nézzétek meg! - mondja főhősünk, miközben letolja a nadrágját. A többiek mind felhördülnek: - Hú, mekkora pina!
Mi az a Korfball ?
A korfballt téglalap alakú pályán játszák, amely két, egyenlő nagyságú (20*20 méteres), négyzet alakú térfélre oszlik. Mindkét térfélen egy-egy kosár található, amely a 3,5 m magas korfball-rúd tetején nyugszik.
Pontot (korfot) szerezni úgy lehet, hogy bedobod a labdát az ellenfél kosarába. Minden csapat 8 emberből (4 fiú, 4 lány) áll.
A játékosok fele támad, a többiek védekeznek.
A pálya két térfelét egy csapat szemszögéből támadási ill. védekezési zónának is nevezik. Két korf után a csapatok zónát cserélnek, azaz aki eddig támadott, most védekezik, aki védő volt, most támadni fog.
Félidőben a csapatok térfelet cserélnek.
thefaceteam.com
A plasztikai sebész kitalált egy új módszert az arcbőr feszessé tételére. Magyarázza a páciensnek: - Egy rejtett csavart operálok a feje tetejére. Amikor úgy érzi, hogy a bőr egy kicsit ráncosabb, csak egy apró csavarás, és újra feszes az arcbőre. A nőnek nagyon tetszik a dolog, aláveti magát a beavatkozásnak. Néhány hónap múlva azonban visszajön az orvoshoz. - Doktor úr! Nézze, milyen zacskók lettek a szemem alatt! - Asszonyom! Azok nem zacskók, hanem a mellei, és ha még sokat tekergeti azt a csavart, hamarosan szakálla is lesz!