Egy börtön, ahol mindent lehet, csak hazamenni nem: az elítéltek a medence (!) partján kortyolgatják a whiskyt, szívják a marihuánát és fogadják a bikinis látogatókat. Van itt fodrász, udvari büfé és szinte egyfolytában szól a zene. Hétvégenként partikat rendeznek, amelyre kívülről hívnak fellépőket. Ilyen nincs? - de van! Ez a venezuelai San Antonió börtön A fegyverrel (!) is ellátott elítéltek bizonyos fokú autonómiát élveznek a falakon belül. A rendőrség szerint az okostelefonokkal, laptopokkal felszerelkezett bandavezérek a cellájukból irányítják a szervezetüket és rendelnek el rablásokat, leszámolásokat. Ez az a börtön, ahová nem hozzák, hanem ahonnan viszik a kábítószert: miután az őrök csak befelé ellenőriznek, sok olyan látogató van, aki kifejezetten drogot vásárolni érkezik ide.
Az apa elhatározza, hogy meglátogatja a kollégiumban lakó fiát. Felül a vonatra, és péntek éjszaka meg is érkezik a kollégiumba. Becsenget, majd amikor egy álmos hang megszólal a kaputelefonba, megkérdezi: - Itt lakik Tóth Gábor? - Igen, rakja csak le nyugodtan a kapu elé, majd reggel fellocsoljuk - hangzik a válasz.
Lehallgatott telefonok, megfigyelt internetforgalom, rengeteg biztonsági kamera – a szingapúriak szerint ez mind rendben van, ha cserébe az állam garantálja az alapvető szükségleteiket és a biztonságukat...
index.hukulfold20140810igy_epult_ki_a_konszenzusos_szingapuri_rendorallam
Géza bácsi beszedett egy doboz Viagrát, amibe belehalt. A rokonok telefonon érdeklődnek az özvegytől: - Mikor lesz a temetés? - Amint le tudjuk csukni a koporsót.
