A viccet félretéve, lássuk a valós adatokat : Egy kék bálna egyetlen ejakulációja során becslések szerint 20–40 liter (egyes régebbi vagy túlzó internetes mérések/legendák szerint akár 17–20 liter körüli vagy valamivel több) ondót termel, míg az interneten gyakran keringő 1500–1800 literes adat egy elterjedt városi legenda.
New York, London, Szingapúr és más hatalmas városok utcái alatt több ezer kilométernyi csatornavezeték, óriási gyűjtőcsatornák, szivattyúállomások és ipari üzemek méretével vetekedő szennyvíztisztító telepek rejtőznek. A tisztítótelepeken eltávolítják a szennyvízből a hulladékot, a homokot, a zsírt és a szilárd anyagokat. Ezután baktériumok milliárdjai bontják le a szerves szennyeződéseket. A megtisztított vizet visszavezetik a folyókba vagy újra felhasználják, a megmaradt iszapból pedig biogáz vagy műtrágya készül, illetve ártalmatlanítják. Ebben a videóban végigkövetjük a városi szennyvíz teljes útját, megnézzük, hogyan alakulnak ki az óriási zsírhegyek, miért kerülhet szennyvíz a folyókba heves esőzések idején, és mi történne, ha egy nagyváros csatornarendszere hirtelen leállna.
Egyébként ijesztő, hogy egy turista az ilyen emberek miatt nem tudja egy pohárral megkóstolni a hegy vizét 🙁
Közben kiderült, hogy mi okozhatta a katasztrófát : A villámárvíz hátterében egy magashegyi gleccser leszakadó darabja állhatott. A mintegy 5200 méteres magasságban meginduló jég- és kőtömeg közel 1200 métert zuhanva ideiglenesen elzárta a Bhote Koshi folyó medrét. A természetes gát mögött ezalatt rohamosan emelkedett a vízszint, egyes szakaszokon fél óra alatt 9 métert.
A legfrissebb adatok szerint legalább 157 ember vesztette életét, miközben a nepáli turisztikai hivatal 384 turista eltűnéséről számolt be. Közülük 291-en külföldi állampolgárok. Emellett 93 helyi lakost, köztük 26 rendőrt is eltűntként tartanak nyilván.