Egy japán, egy amerikai és egy orosz beszélgetnek, hogy kinek mekkora kudarc volt az életében. - Én egyszer ülök ott nálunk Tokióban egy parkban a padon - kezdi a japán... - Egyszer csak leül mellém egy gyönyörű fekete hajú hölgy. Azon gondolkodtam, hogy miként szólítom meg, mikor felállt, elindult a buszmegálló felé. Én egy kicsit elbambultam. Felugrottam és rohantam a buszmegállóhoz. A busz jött, ő felszállt és az orrom előtt becsapódott az ajtó. Hát ez a kudarc! - Az semmi! - kezdi az amerikai - Én egyszer üldögélek a padon, ott nálunk New Yorkban. Jobbról és balról is leül egy-egy bombázó szőke. Nem tudtam eldönteni, melyiket szólítsam le. Ekkor felálltak, elindultak a buszmegálló felé. A busz jött, felszálltak, én rohantam, de az orrom előtt becsapódott az ajtó. Ez az igazi kudarc! - Az semmi! - kezdi az orosz - Én egyszer üldögélek a padon, ott nálunk Moszkvában. Jött két kigyúrt buzi. Se buszmegálló, se busz!
Pesten a villamosra felszállt egy öreg nő, szétsminkelt arccal, rózsaszínre rúzsozott szájjal, olcsó kölniszag árad belőle, csiricsáré sárga-piros-lila ruha, fekete, rozzant műbőrszatyor. Alig, hogy becsukódtak az ajtók, irtózatos tolongásba kezdett az amúgy is tömött villamoson, ezzel is demonstrálva, hogy neki márpedig ülőhelyre lenne szüksége. Talált is egy megfelelő alanyt, punk frizura, farmerdzseki, néhány piercing a fülében... Na, öregasszony el is kezdte lökdösni a szatyorral, meg dülöngélt, nyögdécselt. Meg is jött a várt eredmény, fickó nem bírta tovább és felugrott. Ingerülten odaszólt az öregasszonynak: - Tessék, üljön le, vén kurv@! Az öregasszony még levegőt sem kapott, elkezdett hápogni, hangosan sikítozott, hogy ''Hallotta, hallotta, hallotta...'' közben kereste a megfelelő alanyt, aki őt megérti. A közelben állt egy idősebb fehér hajú úriember, sétapálca a kezében. Az öregasszony hozzá sietett segítségért: - Hallotta uram, mit mondott nekem ez a taknyos? Azt mondta nekem, hogy vén kurv@! Mire az öregúr: - Ne izgassa fel magát drága hölgyem, én is már vagy 15 éve, hogy nem praktizálok, mégis mindenki doktor úrnak szólít!
Már régóta tervezgetem,hogy randira hívok egy lányt,de soha nem volt elég bátorságom. Végül is egy nap összeszedtem minden bátorságomat,és beszéltem a lánnyal. Ő nem ellenezte a dolgot , és megbeszéltünk egy szombat esti vacsorát. Péntek este a a haverjaimmal elmentünk megünnepelni a dolgot . Túlzásba vittük az alkoholfogyasztást, de nagyon. Szombaton nagyon rosszul voltam, húszpercenként szaladgáltam a klotyóra hányni vagy fosni. Néhány órával később a hányást már töröltem programból, de a rendszeres WC látogatást még nem. A randit ennek ellenére nem akartam lemondani ,mert féltem ,hogy nem lenne bátorságom még egyszer elhívni a lányt. Így hát találkoztunk az állomáson és bevonatoztunk a városba. Az étteremben már az előétel közben bocsánatot kértem és elviharzottam WC-re. Ezután az előételt már megszakítás nélkül tudtam folytatni, de a következő fogás közben ismét el kellett mennem. A desszert alatt ismét késztetést éreztem , de nem akarta nevetségessé tenni magát az állandó WC-re rohangálással, így inkább visszatartottam. A dolog pár perc múlva elmúlt , ám ekkor így éreztem, hogy némi gáznemű anyag készülne távozni belőlem. Úgy döntöttem, hogy szép óvatosan kiengedem ott az asztalnál. Szerencsétlenségemre a gázzal együtt némi meglepetés is érkezett. -Na, most szarban vagyok - gondoltam (és éreztem is). Ahelyett, hogy kiszaladtam volna a WC-re, inkább megkapaszkodtam a székben és egy kicsit megemelkedtem,hogy minél kevésbé nehezedjek rá az ,,ajándékra''. Ezt a jóga-pózt fenntartottam a desszert végéig, és közben erősen gondolkodtam , mit tehetnék, mielőtt érdekes illatot kezdene árasztani, illetve a nadrág kívülről is is megmutatná, hogy mi rejtőzik benne. Igen gyorsan fizettem,és távoztunk az étteremből. Az állomás felé úgy mentem mint egy cowboy a lány szórakoztatására. Az állomás felé menet egy bolt mellett haladtunk el amikor életmentő ötletem támadt. -Nem lenne gond, ha beugranék megvenni a mellényt amit már egy hete kinéztem magamnak? - kérdeztem. -Rendben, legalább én is körülnézek egy kicsit - mondta. Szerencsére a férfiosztály balra, a női pedig jobbra volt. Így hát szétváltunk. Felkaptam az első mellényt amit megláttam és kerestem egy nadrágot ami leginkább hasonlít az enyémhez,hogy ne vegye észre a csalást. Gyors odamentem a kasszához és odasúgtam a árusnak: -csak a nadrágot! - közben végig a lányt figyeltem nem-e látta a trükköt. Fizettem, és a lánnyal együtt mentünk ki az állomásra. Felszálltunk a vonatra ,és találtam két szabad széket egy kocsi közepén. Leültettem a lányt és azonnal siettem a WC-re. Amikor odaértem,azonnal levettem a nadrágom össze tekertem és úgy ahogy volt kidobtam az ablakon. -Ezt is megoldottam - gondoltam magamban és elmosolyodtam. Ekkor belenézek a szatyorba,hogy kivegyem az új nadrágot, és akkor látom,hogy csak a mellény van benne!!! Kedves Napiszar olvasók képzeljék magukat az én helyembe!!!