Nemrég a barátnőmmel elsétáltunk egy olasz étterem előtt. Beleszippantott a levegőbe és így szólt: - Drágám! Érzed ezt a finom illatot? Gondoltam, hadd lássa, milyen úriember vagyok, ezért következő héten is arra vittem sétálni.

Illemórán a tanár a következő kérdést teszi fel a diákoknak: - Ha egy előkelő családból származó, tanult lánynak udvarolsz, és elviszed vacsorázni, mit mondasz, amikor az étteremben ki kell menned a WC-re? Az egyik diák így felel: - Bocsi, de pisilnem kell! - Ez nagyon illetlen! - mondja a tanár. Erre egy másik tanuló: - Ne haragudj, ki kell mennem a WC-re, mindjárt visszajövök! - A WC említése vacsora közben elég udvariatlan dolog. - jegyzi meg a tanár. A 3. diák is megpróbál válaszolni: - Azt mondanám: Ne haragudj, egy pillanatra ki kell mennem, hogy kezet rázzak egy jó barátommal, akit remélem, hogy a vacsora után neked is bemutathatok!

A békafogyasztás hazánkban nem terjedt el. Nehezen beszerezhető, drága, a fogyasztók pedig túl finnyássak hozzá. Akik már kóstolták, azok egybehangzóan állítják, hogy olyan, mint a csirkemell, csak kicsit lazább a szerkezete. A hazai, ehető fajok mind védettek. A kecskebéka eszmei értéke 10.000 Ft, a tavibéka szintén 10.000 Ft. Ha tehát valaki itthoni étteremben, vagy piacon békával találkozik, az importból származik.

Étteremben: - Pincér, kérnék egy marhasültet, parasztosan. - Nesze b@z'meg!